Bár a halál kitartó árnyéka mindig ott lebeg a mindennapok felett, az élet örömei és élvezetei olyan mélyek lehetnek, hogy lecsendesítheti a háborgó szíveket.
Ashbourne mélyén, az Ashwalk hátsó sikátorain túl áll egy ház, amelyről nem beszélnek hangosan. A Velvet Veil vörös falai csábítóak, vonzóak, s szinte élnek; az ablakok mögül tompa zene és női nevetés szűrődik ki, amelyben mindig ott rezeg egy halk sóhaj. Talán gyönyör, talán bűnbánat.
Odabent borostyánfény pislákol, a levegőben amyris és füst keveredik, a bársonykanapék ölelésében aranyhímzés és gyertyaláng táncol. Az emeletre csavarodó lépcsők a vágy emeleteihez vezetnek: szobákhoz, ahol az érintés ára a titok, s a titok ára a lélek.
A ház úrnője Jasmine, akit a városban csak „A Bársony Végzetnek” neveznek.