„Az angyali városbólból már elköltöztek rég az angyalok,
A többiek meg a zajban nem hallják az égi dallamot.”
A többiek meg a zajban nem hallják az égi dallamot.”
Tankcsapda
Ashbourne egy megfáradt város. Az ide érkező azt hinné, halott, ám légzése mély és sóvárgó.
A Fekete Hegyek árnyékában pihen, ahol a földből füst szivárog, és a lámpások sosem hunynak ki.
A város szívében áll az Őrláng Temploma: itt a papok imádság helyett alkukat kötnek.
Odakint, a macskaköves utcákon, koldus és mágus ugyanabban a porban jár. A házak közül vörös fény szivárog elő, mintha az égre festették volna az alkonyatot az örökkévalóságnak.
Ashbourne él, s olyan emlékeket, s titkokat őriz, amitől a tiszta szívűek is beszennyeződnek, ha azok napfényre kerülnek. Mert itt a fény nem az igazságért ragyog fel, csupán azért, hogy ne feledd, mi mindent rejt a sötétség.